Visuart

XX. századi festmények - aktuális tételeink


CS. PATAJ MIHÁLY

...... .- Ft
Korpusz
olaj-farost, 29,5 x 16 - j.j.l. Cs.Pataj

ÉLETRAJZI ADATOK

CS. PATAJ MIHÁLY

Békéscsaba, 1921. 12. 22 - Szeged, 2008. 01. 24.

Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1940-47), ahol gimnáziumi illetve tanítóképzői intézeti (Apponyi) diplomát kapott, Rudnay Gyula volt a mestere. Az egyetemen művészettörténetet, néprajzot és régészetet hallgatott. A képzőművészeti oktatás (Szarvason és Szegeden a tanítóképzőben, illetve Szegeden a Tanárképző Főiskolán) mellett kutató tevékenységet is végzett a színpreferencia területén. Művészportrékat írt szegedi festőművészekről: Dorogi Imréről, Vinkler Lászlóról, Erdélyi Mihályról. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára volt, majd tanszékvezető tanáraként fejezte be oktatói tevékenységét 1982-ben. Szegeden él. Nyugtalan alkatú, optimista szemléletű alkotó. Alapvetőnek tekinti a tárgyi, természeti inspirációt. Pályája elején realista látása konstruktív és expresszív formaelemekkel ötvöződött, míg az utóbbi évtizedekben inkább a kolorisztikus, expresszív felfogást képviseli. Fa- és rézmetszésre Varga Nándor Lajos grafikai osztályán képezte magát. Szarvasi tartózkodása során főként fametszéssel és akvarellezéssel foglalkozott. Az alföldi táj és a Kőrösvidék tanyavilága volt művészetének fő ihletője. Fametszeteire jelentős hatást gyakorolt Buday György grafikalapjainak megismerése. Fametszeteinek és linóinak kiegyensúlyozott arányrendje, intellektuális biztonsága és neológ képleteket összegző törekvése az élményektől a felismerésekig vezet, egyszerre okoz gyönyörködést és tettvágyat, az élet lehetséges reformjainak indítványát. Hosszú, nehéz út vezet a rácsodálkozástól a képi átírásig - ezt a termő érést testesíti síkba terített attribútumaival egy európai iskolázottságon ívelő alföldi realizmus mély hagyománytiszteletével és nyitottságával. A hatvanas években Szegeden folytatott gouach-festészetében a jellegzetes alföldi hangulatot igyekezett lírai módon visszaadni. Alkotásait összetett technikai eljárással alakítja ki. Képein az absztrakt elemek éppúgy megtalálhatók, mint a realisztikusak. A melódia és a ritmus szerepét nála a színek és a formák töltik be. A múltat és a "kollektív akaratot" barokkos formában akarja a jelenbe hozni. Vállalkozásában több az esztétikum, mint a valóság. Képei dinamikusak és "belülről" ragyognak. Szívesen pillant vissza a múltba, de tudatában van annak, hogy a gyermekkor csodáihoz visszatérni épp oly lehetetlen, mint búcsút venni tőlük. Az óarany-technikával (festőművészet levélaranyon) készült művei nemcsak gazdag színárnyalataikkal nyűgöznek le, hanem a mester biztos és szigorú ecsetkezelésével is. A csipkeszerű, gazdag felületei mögött erőteljes a konstrukció, a kemény szerkezetet a faktúra finom játékossága oldja. Alföldi szív lüktet földszagú színei, széles horizontjai, indulatosan felületre hordott festékfoltjai mögött. Nőábrázolásait - melyek az emlékek és a képzelet világából költeményszerűen tűnnek elénk - visszaálmodott ifjúságának aranytól csillogó meleg színei ragyogják be. Ezek a képek a nagybetűs NŐ általánosított fogalmát testesítik meg, vagyis a fiatalságot, a szépséget és a női elhivatottság magasrendűségét szimbolizálják. Éretten summázó, az intellektusnak hangsúlyos szerepet engedő, ám az érzelmek gazdag nekiáradását, az emberi viszonyulások melegségét, líráját is bőven érzékeltető, gyönyörű színvilágú vallomásai hívek maradtak az alkotó sajátos személyiségéhez. Díjak: 1970: Munka Érdemrend ezüst fokozata; 1995: Szegedért emlékérem; 1996: Honor Pro Meritis. A Rudnay Gyula Baráti Társaság tagja. 1951 óta szerepel hazai és külföldi tárlatokon fametszetekkel, vízfestményekkel, olajképekkel. Jelentősebb egyéni tárlatai: 1956: Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba; 1960: Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged; 1962: Derkovits Terem, Budapest; 1969: Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged; Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely; 1974: Tessedik Múzeum, Szarvas; 1977: Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba; 1979: Gulácsy Terem, Szeged; 1981: Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged; 1984: Szőnyi Terem, Miskolc; Képcsarnok, Salgótarján; 1986: Képcsarnok Galéria, Eger; 1988: József Attila Múzeum, Makó; 1989: Ferenczy Terem, Pécs; 1991: Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged; Derkovits Terem, Szombathely; 1992: Mészöly Terem, Székesfehérvár; 1993: Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba; 1997: Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged; Szolnoki Galéria, Szolnok. Voltak még egyéni kiállításai Gyulán, Győrben, Veszprémben. Külföldön Bolognában (1976, Bagno di Romagna), Luxemburgban (1981, Gyermán Galéria), Helsinkiben (1990, Magyar Intézet), Zoerselben (1992, Belgium), valamint Pozsonyban, Szabadkán, Wittenben, és Oberwartban mutatkozott be idáig. Válogatott csoportos kiállítások: 1967: Szegedi Képzőművészek Tárlata, Magyar Nemzeti Galéria; 1968-97: Szegedi Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged; 1973-97: XX-44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely; 1985, 1987: Táblaképfestészeti Biennálé, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged; 1991: Kulturális Központ, Zoersel, Belgium; 1997: Szegedi festők, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged. Művei megtalálhatók a Móra Ferenc Múzeumban Szegeden, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, valamint számos magángyűjteményben bel- és külföldön. Irodalom: SzZ-Szk Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, 1966 Kiállítási katalógusok Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon – Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1999