Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


GÁDOR EMIL

Fácános csendélet
olaj-farost, 67,5 x 47,5 cm. - j.j.l.: Gádor 1994

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

GÁDOR EMIL

Pécs, 1911 - Budapest, 1998

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. Már főiskolás korában részt vett a Szinyei Társaságnak a Nemzeti Szalonban rendezett "Fiatalok" kiállításán. Itt elismerő kitüntetést nyert (1934). A főiskola után reklámgrafikusként dolgozott. 1942-ben szerepelt a Műcsarnok két nagy tárlatán, s a váci Művelődési Házban két seccot festett. Több hazai kiállításon és Németországban, Velencében, Triesztben, Bolognában, Pozsonyban, Belgrádban mutatta be tájképeit, arcképeit és figurális kompozícióit. 1945-ben hazatelepedett Pécsre, s ettől kezdve aktívan részt vett a város, a Dunántúl képzőművészeti életében. 1958-ban Budapestre költözött. Első fővárosi kiállítása 1959-ben volt a Fényes Adolf Teremben. 1965-ben Janus Pannonius éremmel, 1958-ban Alba Regia-díjjal tüntették ki. Festői fejlődésében, s művészi érlelődésében különböző korszakok határolódnak el. Korábban főleg világos, derűs színvilágú posztnagybányai felfogású alkotásai tették ismertté. Puha kontúr nélküli formák, lírai hangulatú, táj- és emberábrázolások jellemezték. Később a konstrukció, a szerkezet hangsúlyozása, az összefoglaltabb ábrázolás problémái foglalkoztatták egyre elmélyültebben. Állandó kedvelt témája a városkép volt. Jól megkomponált, karakterisztikus arcképei biztos rajztudásról és kellemes színmegoldásairól vallanak. Irodalom: Művészet-1966/8 U. E.: Művészet-1972/1 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997