Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


RIPPL RÓNAI JÓZSEF

Tavaszi munka a kertben
pasztell-papír, 28,5 x 37 cm, - j.j.l.: Rónai (Bernáth Mária szakvéleményével)

ÉLETRAJZI ADATOK

RIPPL RÓNAI JÓZSEF

Kaposvár, 1861. 05. 23 - 1927. 11. 25.

Festő és grafikus. 1884-ben a müncheni Képzőművészeti Akadémián, Herterich osztályában folytatott tanulmányokat. 1887-ben állami ösztöndíjjal Párizsba került, ahol Munkácsy szeretettel fogadta és tanítgatta, de már 1890 körül Rippl művészete élesen szembekerült a Munkácsy Mihályéval. Első fő műve, az 1889-es "Nő fehérpettyes ruhában" már a szecesszió és Whistler művészetéhez kapcsolódott. 1892-ben skót festőbarátjával, J. P. Knowles-szel Neuilly-be költözött, s itt alkotta ún. "fekete korszakába" tartozó műveit, melyeket stilizáló tendencia jellemez. Ezután kapcsolatot kezdeményezett a francia "szintétikus" művészekkel, Maillollal, s a pont-aveni körrel, majd bekapcsolódott a Nabis munkájába. Velük együtt lépett a közönség elé. Kiállításaikon (1895-ben és 1899-ben Durand-Ruelnél) grafikai alkotásokkal (illusztrációk a Revue Blanch-ban) szerepelt. Megörökítette művésztársait, Bonnard-t és Vuillard-t. E korszakának fő művei: Kalitkás leány (1892), Öregasszony ibolyával (1895), A Szajna éjjel (1893). Kaposvárra hazalátogatva megfestette "Apám, anyám" (1895) remekét, majd Andrássy Tivadar részére tervezett szecessziós stílusú bútorokat és iparművészeti tárgyakat. 1895-ös budapesti tárlata visszatetszést szült ugyan, de megszerezte az Andrássy grófok szimpátiáját. 1897-ben a párizsi Bing-galériában állított ki. 1900-ban hazaköltözött és karácsonykor tárlatot rendezett a Royal-szállóban, 1902-ben pedig a Mercur-palotában. Ebben az évben rövid ideig Oroszországban festett, majd kisebb megszakításokkal (Párizs-1914) itthon, Kaposvárott tartózkodott és a kisvárosi életet bemutató, finom művű képeket alkotott, mind nagyobb szerepet szánva a kolorítnak (Virágvasárnapján-1904). Ebből az időből származik híres "Piacsek bácsi" sorozata . Közben egyre gyakrabban nyúlt a pasztell technikához (Kaposi korcsolyázók-1904, Kövezik a kaposi főutcát-1905). 1906-os kiállítása a Könyves Kálmán Szalonban döntő sikert és elismerést hozott. Ezt követően állandó kiállítója lett a fővárosi bemutatóknak. Ekkor költözött a Kaposvár melletti Róma-villába, itt alakította ki úgynevezett "kukoricás" stílusát, melyet a pointillizmussal rokon előadásmód, tarka színek jellemeznek (Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett-1907, Park aktokkal-1910, Párizsi intérieur-1910). Késői korszakában az impresszionisztikus pasztellképek mellett drámai önarcképeket és íróportrékat festett (Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Szabó Lőrinc). A müncheni akadémia és Munkácsy Mihály műhelye kitűnően megalapozta mesterségbeli tudását. Eleinte még érezni Munkácsy hatását, majd művészete magába szívta a francia posztimpresszionizmus színkultúráját és a szecesszió dekoratív vonalkultuszát. Részt vett a MIÉNK művészcsoport megalakításában. Számos alkotása a Magyar Nemzeti Galériában, önarcképe a Firenzei Uffiziben, Maillol arcképe pedig a párizsi Musée d'Art Modernben található. Tájékozott, művelt, szellemes egyénisége volt a magyar művészetnek, s a legnagyobb koloristák közé tartozott. Irodalom: Éber László: Művészeti Kislexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Lajta Edit: Művészeti Kislexikon, 1973 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998