Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


BERNÁTH AURÉL

Beszélgetők
vegyes technika-vászon, 130 x 69 cm. - j.j.l.: BA

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

BERNÁTH AURÉL

Marcali, 1895. 11. 13 - Budapest, 1982. 03. 13.

Festő és grafikus. A XX. századi magyar festészet egyik jelentős alakja, a posztnagybányai festészet szellemi vezére. Szülővárosa, ez a dunántúli kisváros volt útjára bocsájtója, éveinek meghatározó helyszíne és minden lépésének útmutatója. További élete sok helyszíne, csakúgy, mint szülőföldje, mélységesen inspirálta, foglalkoztatta. Életét érzelmileg végigkísérte szeretett leánya, Marili, felesége, Alice, tanítványai és barátai közelléte. Sok benyomás érte a fiatal festőt a XX. század elejének művészi forradalmai által. Kirándult az absztrakció, a kubizmus és az expresszionizmus területére, de mint sok kiváló művésztársa, a századeleji Nagybányán magába szívott természetelvűség és pein air életre szólván meghatározta művészi útját. Első jelentősebb képét 1914-ben festette. 1915-ben Nagybányán Thorma János és Réti István növendékeként képezte magát, majd besorozták katonának. Legkorábbi műve, a "Nagybányai piactér" (1916), még az itteni felfogás emlékei. 1921-1922-ben Bécsben, 1923-1926 között Berlinben élt és expresszionista munkákat alkotott (Eleven tér, Vörös állat). 1923-ban itt rendezte első egyéni kiállítását. Bernáth Aurél egyéni stílusa első ízben, a "Csendélet sakktáblával" (1924) című pasztelljében csendül meg, mely rálátásos kompozíció bársonyosan könnyed, mély színezéssel. Ugyanebben az évben a berlini Sturm helyiségében volt kiállítása Ferenczy Bénivel. A nagyméretű "Riviera" (1926/27) című mű ünnepélyes, átszellemült előadásmódja teljesen új festészetünkben. Később Budapesten telepedett le, de nyarait sokáig Pöstyénben töltötte. Pasztelljei közül ebben az időben legfontosabbak, a "Csendélet Nikével" (1928), valamint a "Tél" (1929). Önarcképe, mely festőállvány mellett mutatja, festői érzékenysége miatt jelentékeny. Második korszakában többnyire a látomásszerű művek gyakoriak (Merengő,1930 Tavasz,1931 Reggel,1931 Halászkikötő sirályokkal,1931). A "Reggel" bizarr képszerkezetével egyedül áll közöttük. A "Művésznő" (1931) lazúros színkezelésével, lappangó kárminjaival és ízes dohánybarnáival kolorizmusának teljében mutatja. Lírai, a szinte zenei ritmusú "Pásztorlány" (1937), vagy a természetet káprázattá emelő "Kisőrsi táj" (1940). E korszak fő műve, a "Vidéken" (1941), a magányosan borongó férfival, s mögötte a kerítéslécen ülő kakassal. Az 1945 után készült "Karácsonyfa", vagy a "Halak tállal"(1947) a folytonosságot mutatják. Az ötvenes években az új szocialista tárgykör is megihlette. Néhány nagyméretű szocreál jellegű kompozíciót is festett (Röpgyűlés). A nagy, realista kompozíciók előadását részletezővé tették, a "Marili" (1952), vagy "Pest látképe a parlamenttel" című képei (1954). A jellemábrázolás egyik remeke "Szabó Lőrinc" (1955) bálványszerű, kesernyés arckifejezésű portréja. 1956-ban az Ernst Múzeumban nagy gyűjteményes kiállításon mutatta be életművét. 1962-ben Londonban rendezett bemutatót, és nagy anyaggal szerepelt a Velencei Biennálén. 1922-ben jelent meg Bécsben litográfiás albuma. Több más kitüntetése mellett, 1948-ban és 1970-ben Kossuth-díjat kapott, 1952-ben érdemes, 1964-ben kiváló művész címmel tüntették ki. A Munkácsy-díj tulajdonosa. Éveken keresztül a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Átszellemült hangja, forma- és színérzékenysége, nagyszabású víziói révén erős hatással volt kortársaira. A kiváló írói adottságokkal is rendelkező festőművész egyúttal számottevő írói tevékenységet is folytatott. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 E. M.: A XX. századi magyar festészet Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998 Mesterecsetek-Kratochwill Mimi, 2002