Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


THORMA JÁNOS

Kalapos hölgy
olaj-vászon, 99 x 79 cm. - j.j.l.: THORMA

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

THORMA JÁNOS

Kiskunhalas, 1870. 04. 24 - Nagybánya, 1937. 12. 05.

Festő. Még gyermekkorában Nagybányára került. A budapesti Mintarajziskolában kezdte tanulmányait Székely Bertalan vezetésével. 1888-ban került Münchenbe, ahol Hollósy Simon mellett tanult, majd Párizsban a Julian Akadémián képezte tovább magát. Ő is lelkesedett Bastien Lepage-ért. 1891-ben festette első nagyobb képét, a "Szenvedők"-et, melyet 1894-ben a párizsi Salon aux Champ du Elyséesben állított ki és a bírálóbizottság egy Mention honorable-val jutalmazta. Közben megalkotta az "Ébredés" című kompozícióját. Több éves munka után, 1896-ban fejezte be a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyikét, az "Aradi vértanuk" című művet. E műve országszerte ismertté tette nevét. A Képzőművészeti Társulat a milenniumi tárlat művészeti pavilonjában Ferenc József királyra való tekintettel nem merte kiállításra vállalni, mire a művész az Orczy-ház egyik termében külön tárlaton mutatta be. Az alkotást, sok viszontagság után, az állam 1931-ben vásárolta meg a Magyar Történelmi Képtár számára. A siker hatása alatt festette 1897-ben "Békesség nektek" című Krisztus-képét. Ekkoriban fogott bele a befejezetlen "Talpra magyar !" című művébe is, amelyet élete főművének szánt. 1899-ben Hollandiában, valamint Spanyolországban járt, utána ismét Párizsban tevékenykedett. 1901-ben festette a "Kocsisok közt", 1903-ban a "Szeptember vége" című alkotásait. 1903-ban festette meg egyik legismertebb művét az "Október elseje" című képet, amelyre Münchenben és a Saint Louis-i világkiállításon nagy aranyérmet nyert. 1904-ben festette a "Kártyázók", 1905-ben a "Cigányok", 1920-ban az "Ibolyaszedés", 1921-ben a "Majális" című jelentős műveit. A huszas években számos színgazdag plein air tájképet festett, amelyek megújulást mutatnak, s erősen módosítják a róla alkotott hagyományos képet. Tájképeken és figurális kompozíciókon kívül számos kitűnő portrét is alkotott. Pótolhatatlan szolgálatot tett a művészeti nevelés ügyének Nagybányán vállalt tanári működésével. Egyik alapítója volt a nagybányai művésztelepnek és a szabadiskolának. Az I. világháborút követően jó ideig ő tartotta a lelket a szertehulló művésztelepben. Méreteivel, tartalmi bőségével, színei erejével mindig a monumentálist és a magasrendűt kereste. Az erő és a gyöngédség végletei között a festői kifejezés minden eszközének a mestere volt. Művészeti díjak: 1903-ban a Lipótvárosi Kaszinó díja, 1905-ben Párizsban nagy aranyérem, 1906-ban Vaszary-díj. Több alkotása a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon-1930 T. K.: Művészet-1971/1 Lyka Károly: Magyar művészet Münchenben 1867-1896 között - Corvina Kiadó, 1982 Réti István: A nagybányai művésztelep - Kultúrtrade Kiadó, 1994 Sz. Gy.: Művészet-1996/4 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998