Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


APÁTI ABRAKOVICS (Abkarovics) BÉLA    -    ADATTÁR

Legeltetés
olaj-vászon,karton, 5 j.b.l. Apáti Abrakovics Béla - 5 j.b.l. Apáti Abrakovics Béla

ÉLETRAJZI ADATOK

APÁTI ABRAKOVICS (Abkarovics) BÉLA

Érmihályfalva, 1888 - Szentendre, 1957

Festő és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán négy évig volt Ferenczy Károly tanítványa, s föltehetően az ő növendékeivel jött le a nagybányai nyári gyakorlatra. A szabadiskolai névsorok 1911-12-ben jelzik nevét a kolónián. Itt Réti és Thorma korrektúráján tanult. Nyomban a világháború után, 1920-ban tünt föl ismét a kolónián, s ott dolgozott 1927-ig. Nagybányai éveit követően tanulmányutat tett Németországban és Ausztriában. Ezután több éven keresztül Kárpátalján, Munkácson dolgozott és tagja volt a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületének. A harmincas évek végén Szentendrén telepedett le, s ennek környékét festette. Aktív tagja volt a KUT-nak, 1945-ben a szentendrei művésztelep tagjává választották. 1920-ban állított ki először a budapesti Nemzeti Szalonban. 1921-ben a nagybányai őszi tárlaton mutatta be műveit. A kiállítással kapcsolatban a korabeli kritika megjegyezte, hogy "Felfogásban és irányban közel áll Zifferhez Abkarovits Apát Béla, kinek négy kisebb vásznán szokatlanul sok előadásbeli finomságot látunk." (Keleti Újság/1921.11.11.) "Abkarovits az impresszionizmusban biztos haladást ért el. Kissé fél önmagától, legalább ezt sejtetik apró vásznai. Ő nagyokkal is birokra kelhetne már. Mint önmagukban legjobbakat "Utcarészlet" és "Tehenek" című alkotásait emelem ki." (Mohalyi P. Pál: Ellenzék/1921.11.) 1922 decemberében a festőiskola nagytermében a nagybányai festők hatalmas művészi kincset halmoztak össze és állítottak ki. Abkarovits is jelen volt e jelentős rendezvényen. "A Ziffer által képviselt irány egyik legmegértőbb követője, aki műveiben az erőt és finomságot ritka tehetséggel egyezteti össze. Nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy Abkarovits rövidesen egyik legkeresettebb festője lesz a művészvásárlóknak." - írja Kertész Mihály a Keleti Újság 1922-es decemberi számában. Szopos Sándor a következőképpen vélekedett: "Igen szépen összehangolt és festői előadású Abkarovits >Domboldal< és >Fernezelyi hegyek< című munkája. Ha nem csalódunk, ez utóbbi festmény középterében a sárguló fák és bokrok előadása a kis méretek dacára is elsőrangú." (A Hírnök/1923.02.01.) 1924 júniusában rendezték meg a nagybányai retroszpektív tárlatot. A régi nagybányai gárda (a halottak is) művei mellett láthatók voltak Abkarovits Béla hangulatos, érdekes képei is. 1925 decemberében a Nagybányai Festők Társaságának karácsonyi kiállításán, 1927-ben pedig a nagybányai festők csoportos tárlatán vett részt. Később rendszeresen jelen volt a szentendrei művésztelep kiállításain. Művészete a táj és az ember egységének nagybányai hagyományaira épül fel. Úgy az olaj, mint az akvarell, s a grafika területén teljesen azonos biztonsággal mozog. Abrakovits Béla nagybányai tartózkodása alatt halk szavú poétája volt a város és környéke szépségeinek. Grafikusi munkássága tollrajzokat, linóleummetszeteket foglal magába, de készített nagyszámú monotípiát is. 1955-ben Szentendrén gyűjteményes kiállítást, 1967-ben a Ferenczy Károly Múzeumban pedig emlékkiállítást rendeztek műveiből. "Famunkások" című képét és több más alkotását a székesfőváros vásárolta meg, de művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a sümegi Darnay J. Múzeumban, a munkácsi és a nagyváradi múzeumokban is. Irodalom: Balla Béla: Erdélyi Hírlap/1926.10.13. B. J.: Művészet-1970/9 Mányokitól Aba-Novákig - Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1988 Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - MissionArt Galéria, 1992 Muradin Jenő: Nagybánya - A Festőtelep Művészei - Miskolc, 1994 Réti István: A nagybányai művésztelep - Kultúrtrade Kiadó, Budapest, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997