Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


FÉLEGYHÁZI LÁSZLÓ

Parkban, 1975
pasztell-papír, 48 x 58 cm. - j.b.l. félegyházi 975

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

FÉLEGYHÁZI LÁSZLÓ

Szatmárnémeti, 1907. 03. 29. - Debrecen, 1986. 12. 26.

Festő, grafikus. Gyermekkorát Szegeden töltötte, korán jelentkező tehetségét középiskolai évei alatt a Nyilassy Sándor által vezetett stúdiumokon gyakorolta. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1924-30 között Glatz Oszkár növendéke volt, aki főleg rajzkészségének adózott elismeréssel. Rajztanári diplomájának megszerzése után a debreceni Református Gimnáziumban kapott állást. Az 1930-as évektől kezdve aktívan részt vett a debreceni művészeti életben, ekkor alakult ki szoros barátság az Ady Társaság egyik alapító tagjával, Gáborjáni Szabó Kálmánnal. Ezt a kapcsolatot közös műteremhasználat, kiállításokon való együttes szereplés mélyítette el. Mint induló festőre legnagyobb hatással Ferenczy Károly volt, annak nagyvonalú, abszolút festőisége, s ezen belül a természet tiszteletben tartása. Több kritikusa szerint ezen alkotói korszaka volt a legelmélyültebb. 1934-ben Párizsban járt tanulmányúton, elsősorban a Louvre-ban látottak, s tapasztaltak, valamint Renoire művészete gyakoroltak rá nagy hatást. 1937-42 között minden nyarát Felsőbányán, illetve Nagybányán töltötte. Tagjává választotta az UME, s ennek kiállításain szerepelt. A KUT tagja volt. A debreceni kétszeresen kiváló Képzőművészeti Kör tanáraként működött. Korai korszakában neoklasszicizáló stílusban alkotott, a Római iskola stílusjegyeit hordozzák magukon a "Barnakalapos nő", a "Zöldkabátos nő", az "Ülő nő", a "Búcsúsok", a "Barátnők" és a "Kisállomás" című képei. A "Nyár" és a "Fekvő nő" című képein bizonyos mértékű kubista formaképzés fedezhető fel, míg a "Muzsikusok"-ban sejtelmes, absztrakt látványvilágig jutott el, a képeket mezőkre, "csíkokra" bontva. 1932-1936 között a szürrealizmus felé kacsingatott. 1936 után, nagybányai tanulmányútjai hatására visszatért a natúrához és a posztnagybányai törekvések képviselője lett. Korai képeinek nagyrésze lappang, vagy megsemmisült. Az alföldi festészet valóságlátását franciás kultúráltságú kolorittal ötvözte. Színeinek skálája nagybányai tanulmányait követően szélesedett ki (Akt az almafa alatt, Ülő kislány, Román lány). Példaképe a nagybányaiak természetközelsége, a francia impresszionisták, valamint posztimpresszionisták, Degas, Bonnard, Kokoschka, Van Gogh festői eredményei. Arcképeket, aktokat, félaktokat, tanulmányokat festett (Félakt, Vörösblúzos nő, Szőke nő, Festő nő). 1944 körül jotott el addigi tapasztalatainak egy új stílusban történő szintéziséhez, és ezen indulatos foltfestészet jellemzi 1945 utáni alkotásait. 1945-48 között restaurálással, központi megrendelésekre készített másolatok készítésével teremtette meg az egzisztenciális hátteret családjának. Az ötvenes évek művészeti életére a kiállításoktól történő távolmaradásával reagált. Pedagógusi munkája jelentős-Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör, később Stúdió. 1948-ban a Vidéki Képzőművészek Szövetsége ösztöndíjában részesült, ezután festette a "Bútorgyári sztahanovista" című képét, mely a kor szellemének megfelelően nagy elismerésben részesült, jópár elmarasztaló kritika mellett a szakma részéről. További képei az ötvenes évekből: Traktoros fiú, Vasaló nő, Vagongyári tűzikovács. Ezt követően 15 évig nem küldött festményt a fővárosi tárlatokra. A szocialista realizmus irányvonalát hamarosan elhagyta, lehetőségeit túl szűknek érezte, és hamarosan visszatért a negyvenes években elhagyott oldottabb, impresszionista szemléletéhez. A hatvanas évek végétől ismét bizonyos fokú távolodás észlelhető az objektív látványvilágtól, a szubjektív belső világ irányába (Kéksapkás lány, Csendélet halakkal, Csendélet hegedűvel, Sárga ház, Csendélet pipacsokkal, Masnis kislány). A nyolcvanas években, pályája végén az absztrakt-expresszív festészethez jutott el. Egyéni kiállításai: 1964, 1967, 1970, 1973: Debrecen, Medgyessy Terem, 1968, 1971: Balmazújváros, 1971: Tokaj, pasztellkiállítás, 1972: Nyíradony, Hajdúdorog, Polgár, Hajdúböszörmény, 1987: Debrecen, Emlékkiállítás, Déri Múzeum, 1998: Debrecen, posztumusz gyűjteményes kiállítás, Déri Múzeum. Csoportos kiállításai: 1926: Jászapáti, Telepzáró kiállítás, 1928: Budapest, a Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak kiállítása, Műcsarnok, 1930-42 között: rendszeresen szerepelt a Munkácsy Céh, UME, Szinyei Társaság Tárlatain, 1932, 1935 és 1944: Déri Múzeum, Gáborjáni Szabó Kálmánnal közös kiállítás, 1933-50 között: Ady Társaság csoportos kiállításai, 1934: Szeged, Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, Tisza Szálló, 1941: Debreceni Festők Tárlata, Nemzeti Szalon, 1942: Magyar Művészetért, Műcsarnok, 1950, 51, 52: I., II., III. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, 1957: Első Tiszántúli Festők vándorkiállítása, Békéscsaba, 1958: Békéscsaba, Szolnok, Szeged, Hódmezővásárhely, Szentes, Debrecen-II. Tiszántúli Képzőművészek vándorkiállítása, 1961: Békéscsaba, Munkácsy Múzeum, 1962-76 között: Őszi és Tavaszi Tárlatok, Debrecen, 1964: Nyíregyháza, Jósa András Múzeum-Menyhárt Józseffel, 1966: Debrecen mai képzőművészete, Déri Múzeum, 1968: Franciaország, Öt Magyar Alföldi Festő, Párizs, Montreuil, Galerie Municipale M T Douet, 1968: Műcsarnok, 1969: Debrecen, Országos Pedagógus Képzőművészeti Kiállítás, 1972: Budapest, Képzőművészek Hajdú-Biharban, '72 T.I.T. Stúdió, 1973: Budapest, Keletmagyarországi Képzőművészek a Magyar Nemzeti Galériában, 1974: Nyírbátor, Győr, Lublin, Debreceni Képzőművészek Kiállítása, 1975: Magyar Képzőművészek Szövetsége Kelet Magyarországi Szervezete Jubileumi Kiállítása (1965-75), 1978: Budapest, Műcsarnok, NSzK, Potsdam (Magyar Hét) Budapest, X. Csoportkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, 1979: Szolnok, Debrecen, Győr, 1981: Debrecen, Déri Múzeum, 1996: Debrecen, Művésztanárok Debrecenben 1813-1996, Kossuth Lajos Tudományi Egyetem. "Ülő nő" című alkotására 1932-ben Szinyei díjat kapott, 1950-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki, 1967-ben pedig elnyerte Debrecen város és Hajdú-Bihar megye művészeti díját. 1975-ben az Sz. M. T. díjat, 1979-ben a Medgyessy díjat adományozták neki. Irodalom: T.B.: Művészet-1967/7 K.Gy.: Művészet-1974/10 Művész Életrajzok - Kortárs Magyar Művészek-Budapest, 1985 Sz. Kürti Katalin: Debrecen Képzőművészete 1919-44 között - Debrecen, 1986 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Fodor Éva: Emlékkiállítási Katalógus-Déri Múzeum, 1998