Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


PÁLNAGY ZSIGMOND

Falusi életkép
olaj-vászon, 60 x 80 cm. - j.j.l. Pálnagy

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

PÁLNAGY ZSIGMOND

Hajdúböszörmény, 1896. 05. 18 - 1959. 12. 15.

Festő. A Bocskai gimnáziumban Király Jenő ösztönözte a fiatal Pálnagyot. 1912-ben jelentkezett a budapesti Iparművészeti Főiskolára, de tanulmányait 1914-ben megszakította a háború. 1918-ban rövid ideig ismét az Iparművészeti Főiskolát látogatta, mesterei: Udvary Géza és Újváry Ignác voltak. 1919-ben látogatta a bécsi Iparművészeti Főiskolát. 1919-től 1924-ig külföldi tanulmányutakat tett. Firenzében, Bécsben, Milánóban, Rómában, Nápolyban dolgozott, tanult, ahol Guido Tallone volt a mestere. Párizsban nagy hatást gyakoroltak rá a barbizoni festők, valamint Millet. Franciaországban a Maume mozaikgyár foglalkoztatta. Párizsban és Milánóban szerepelt csoporttárlatokon. Kalandos útjairól 1924-ben tért haza Hajdúböszörménybe, 1924-ben és 1925-ben rendezte első itthoni kiállításait. 1928-35 között Debrecenben is tartott fenn műtermet. A debreceni Műpártoló Egyesületnek 1928-ban lett tagja. 1933-ban alapító tagja és titkára lett a Tiszántúli Szépmíves Céh-nek. 1939-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagjaként tevékenykedett. 1952-től a Hajdú-Bihar megyei képzőművészeti munkacsoportjának tagjaként tevékenykedett. Fontosabb egyéni kiállításai: 1925: Hajdúböszörmény; Debrecen; Hajdúnánás; 1927: Aranybika Szálló, Debrecen (Győrösi Istvánnal); 1961, 1975: Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény (emlékkiállítás); 1966, 1977, 1996: Művelődési Ház, Hajdúböszörmény (emlékkiállítások). Válogatott csoportos kiállítások: 1927-43: Műcsarnok; 1928-tól a DME tárlatai, Debrecen; 1939: Kollégiumi jubileumi képkiállítás, Református Kollégium, Debrecen; 1940: Magyar Képzőművészek Egyesülete kiállítása, Déri Múzeum, Debrecen; 1952-59: Képzőművészeti csoportkiállítás, Déri Múzeum, Debrecen; 1958-ban Debrecenben a Déri Múzeumban megrendezett "Hajdúböszörményi képzőművészek tárlatá"-n huszonkét művet állított ki. Arc- és életképeket festett. Méltatói "az impresszionizmus jónevű művelője"- ként tartják számon, akinek művei "egy-egy mozaikot tárnak fel a magyar népéletből". Nagy technikai tudással, gyorsan dolgozó művész volt, ismételte témáit, kompozíciós megoldásait, s ebből következően sok merkantil, üzleti szellemű műve keletkezett. Legjobb alkotásait az alföldi festőkkel rokonítják. Művein a szociális jelleg, a társadalmi mondanivaló feltűnik. Az elkötelezettség kérdésében azonban művészete nem rokon Káplár Miklós, vagy a debreceni Holló László, Senyei Oláh István képeivel. Rutinos, színes életképei nagy népszerűségnek örvendtek, az ARTEX útján az ötvenes években elkerültek a világ minden tájára. Művei megtalálhatók a debreceni Déri Múzeumban és a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumban is. Irodalom: Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon – Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2001