Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


SZTELEK NORBERT

Nagybánya látképe a Virághegyről
pasztell-papír, 50 x 60 cm. - j.b.l.: Sztelek

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

SZTELEK NORBERT

Pusztaszentjakab, 1884 - Nagybánya, 1956

Festő és grafikus. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd a gödöllői és a nagybányai művésztelepeken képezte magát. Nagybányán telepedett le (nehéz kideríteni mikor érkezett a bányavárosba), és a festőtelep hagyományait újraélve, annak manírjában alkotott számtalan természeti és urbánus tájképet, csendéletet, portrét. Hangulat és tömörség, a jellemző mozzanatok könnyed kihangsúlyozása, emlékes visszagondolások melegsége, szeretet a város és vidéke iránt, áradó mondanivaló és erős technikai készség jellemzik munkáit. Életre kelnek festményein a Liget fái, a Veresvíz utcasorai, a Klastromrét távlatai, a közeli falvak és telepek egyszerű életének keretei, s nosztalgiát ébresztenek elgondolkozó barangolások után. Szemlélve munkáit, színesen, változatosan peregnek le előttünk Nagybánya és környékének festői részletei egy szelíd, vidám lélek, egy franciás elmésségű szellem, a természetrajongó Sztelek meglátásában. Olajképet ritkán festett, a pasztelltechnikában volt otthonos, a színes krétát kezelte a legnagyobb előszeretettel. A legjelentősebb magyar pasztellisták közé sorolják. Hónapszobákban lakott, főként a Veresvízen, a Liget környékén. 1932-ben Szatmárnémetiben önálló tárlaton mutatta be nagybányai műveit (ekkor költözhetett Bányára). "A kiállító neve nem is ismeretlen. Bátyja jó nevű tagja volt annak a spirituális festőtársaságnak, mely Gödöllőn működött. Ő maga is ott, a gödöllői erdőben telt meg természetimádattal, mely kegyeletes hűséggel és a dilettantizmus fölötti tudással örökít meg festményeiben… Nem modern. De talán éppen ez lesz az erénye a konzervatívabb kiállítás látogatók szemében, akik természethűséget kívánnak a képtől. Ez egy igazi Musik für alle! Nincs megfejteni való benne. Minden festményben kész a szép, csak gyönyörködni kell benne. Apró szobák, meghitt sarkok illő díszei lehet minden darab... Határozott értéknek tartom egy pár alkonyati képét, havas kapun át nyíló panorámáját és boglyás képeit. Finom s újszerű világítás, kellemes letompítás és egészen jó technikai kivitel teszi őket nagyon hangulatosakká… Nem érdektelen kiállítás. Csupa apró színfolt, amelyek mögül félénken kandikál ki a finoman érző lélek.(...} Azt lehetne a margójára írni: apró színes gyöngyök egy gyönyörű gyöngysorból, a természetből elperegve, amelyeket egy természetimádó kegyeletes kézzel és nagy rajongással összeszedett.(...} " (Szamos, 1932. V.28.). 1934-ben a Nagybányai Festők Társaságának szatmári, 1937-ben pedig a nagybányai művészek új egyesületének első rendezvényén vett részt. Az utóbbin Sztelek a szenzáció erejével hatott. "Három pasztellképe közül kettő bravúros. Különösen > Sakkozók < című műve. Vonalvezetés, szín, technika! Minden stimmel. Kis tájképe is üde. {...}" (Bánya és Vidéke/1937.08.19.). 1939 tavaszán a bukaresti Szépművészeti Szindikátus termében hat munkával szerepelt, júniusban pedig az István szálló éttermében, a Krizsán János által szervezett tárlaton mutatta be képeit. 1941 nyarán gróf Teleki Ralph nagybányai műtermében mutatkozott be félszáz festményével, egyéni tárlaton. 1937-ben tagja, 1939-ben választmányi tagja volt a Nagybányai Képzőművészek Egyesületének. Élete köd, homály és titokzatosság. Sztelek Norbert Gorkij és Tersánszky tollára méltó alkat volt. Drámai és groteszk egyszerre. Mintha az "Éjjeli menedékhely" gőgös koldusai közül lépett volna elő. A művésztelep élő legendája volt. Származásáról is titkokat rebesgettek - hogy grófi sarjadék lenne (szerelemgyerek ?). A festőkolónia városában emléke úgy él, mintha ma is találkozhatnánk vele valamelyik utcasarkon. Színesen mesélik el, hogyan ment kopott ruhájában, festékes ládával, mappájával hajnalonként Felsőbánya, Fernezely felé. Este pasztellekkel tért haza. Egy festmény - egy üveg pálinka. Ládába gyűjtötte az értékesebbeket, nem adta el őket, hogy majd egyszer... Bár ő adta el a legtöbb képet a nagybányai művészek közül (!) életmódján ez mit sem változtatott. Bútorozatlanul bérelte a szobát, s ő maga rendezte be. Az ágy: két cukrosláda, melyekre három szál deszkát fektetett, s néhány pokróccal, vánkossal hevenyészett rá vackot magának. Az asztal egy nagyobbacska láda, rajta elképzelhetetlen zűrzavarban millió festőszerszám, ecsetek, tégelyek, üvegcsék, ceruzák, színes kréták. A nagybányai római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Olaj- és pasztellképei féltve őrzött kincsei erdélyi, magyarországi és külhoni magángyűjteményeknek. Egy Nagybánya látképét ábrázoló nagyméretű pasztell-képe a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képezi, "Vándor cigány" című művét a nagyváradi múzeum vásárolta meg. Szobrászattal, grafikával is foglalkozott. Irodalom: Váradi Lexikon Jávor Béla: Magyar Lapok - 1943.02.24. Jurecskó László-Kishonthy Zsolt: Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig - Missionart Galéria, 1992 Muradin Jenő: Nagybánya - A Festőtelep Művészei - Miskolc, 1994 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Dr. Szabó Ákos adatszolgáltatása nyomán - 2004