Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


RUDNAY GYULA

Mulatozók
olaj-fa, 41 x 50,5 cm. - jelezve: balra lent: Rudnay

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

RUDNAY GYULA

Pelsőc, 1878. 01. 09 - Budapest, 1957. 01. 04.

Festő és grafikus. Budapesten az Iparrajziskolában kezdte tanulmányait, majd Münchenben Hollósy Simonnál képezte magát, közben nyaranta a nagybányai művésztelepen dolgozott. Rómában és Párizsban fejezte be tanulmányait. Többnyire vidékre elvonulva (Gömör megye, Hódmezővásárhely, stb.) festette mély tónusú, közvetlen erejű karakteralakjait, mozgalmas tömegképeit (Menekülők, Tánc, Lakoma) és finom hangulatú, egyszerűre fogott tájképeit. Mind mondanivalója, mind stílusa alapján művészete a festészet romantikus ágához kapcsolódik. Témavilága eltér kortársaiétól: letűnt magyar korok (pl. kuruc kor) hangulatát idézi. Regényes hangú múltba révedezése mellett valóságos élményei is megjelennek festészetében. Katonáskodása idején a galíciai menekültek látványa drámai jelenetek megalkotására ösztönözte. Az 1920-as években a dunántúli tájak, (Bábony-falu) jelentek meg képein. Lírájának ereje, hatásának közvetlensége révén utóbb legkiválóbb mestereink egyikének ismerték el. Rézkarccal is foglalkozott. 1910-ben a fővárosba költözött. Első tárlatát Párizsban rendezte, de első nagy sikerét 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezett kollektív kiállításával aratta. Ugyanott rendezett gyűjteményes kiállításokat 1919-ben, 1921-ben, 1924-ben, 1929-ben. Itthoni sikerei után Hollandiában, Velencében, Milanóban, Zürichben, Bécsben, Londonban, Brüsszelben, majd az USA-beli Pittsburgban fogadták nagy elismeréssel. Több ízben kitüntették és külföldi képtárak vásároltak munkáiból. 1926-ban fejezte be egyik legnagyobb szabású alkotását a képviselőház számára megrendelt "Honfoglalás" című szőnyegkárpit kartonját. 1927-ben megfestette két hatalmas kompozícióját a debreceni egyetem számára: "Csokonai diákjai körében" és "Magyar toborzó a negyvenes években" címűt. 1934-ben megkapta a székesfőváros képzőművészeti nagy aranyérmét és a Céhbeliek jubiláris aranyérmét. 1922-től három évtizeden át a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett. 1948-ban Pro Arte kitüntetést, 1949-ben Kossuth-díjat, 1953-ban kiváló művész címet kapott. Számos műve a Magyar Nemzeti Galériába és vidéki múzeumokba került. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997