Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


FRANK FRIGYES

Csendélet
olaj-vászon, 60 x 50cm, - j.b.l.: Frank Frigyes

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

FRANK FRIGYES

Budapest, 1890 - 1976

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Zemplényi Tivadar voltak a tanárai, majd Münchenben A. Janknál folytatta tanulmányait. Az I. világháború idején mint frontokat járó hadifestő örökítette meg a háború borzalmait. 1924-es olaszországi utazása nagy hatással volt rá. 1926-27-ben Párizsban járt tanulmányúton. Ez az út érlelte ki úgynevezett "fehér" képeinek sorozatát. A festői kifejezés legfontosabb eszközének mindig a színt tartotta. Művészi korszakait általában a festményein uralkodó színek alapján nevezte el. Párizsban ismerkedett meg a művészetét később meghatározó Dufy, Derain, Vlaminck és Matisse élénk, színes Fauve-korszakának alkotásaival, valamint Cézanne, Metzinger és Picasso kubista és konstruktivista képszerkesztésével. Frank expresszív festészete Chaim Sourine, a francia expresszionizmus kiemelkedő alakfával mutatja a legtöbb rokonságot. A város, mint téma utáni érdeklődés szintén Párizshoz kapcsolódik. A Pannónia utcai lakásába visszatérve 1928-30 között ezután rendszeresen megfestette a Nagykörút, a Lipótváros vagy a Tabán utcáit, lakóházait és tűzfalait (Új-Lipótváros, Új-Lipótvárosi tűzfalak, Új-Lipótvárosi alkonyat télen, Erzsébet körút, Új Város, Reggeli ébredés, Hordótelep télen, Fehér műterem). A harmincas években gyakran töltötte nyarait Mártélyon,"Mártélyi szoba"(1930). Párizsi korszaka után következett a harmincas évek érett férfikorának lázas küzdelmeivel, nyugtalanul kereső színkísérletezésekkel a sajátosan egyéni stílus kialakításának érlelő időszaka, mely belenyúlt a háborús évekbe, s tartott folyamatosan élete végéig. 1924-44 között elnökségi tagja volt a működő Vajda János Társaságnak. 1911-től állított ki a Képzőművészek Új Társasága, majd 1927-től az Új Művészek Egyesülete tagjaként Budapesten, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban, a Frankel Szalonban, a Tamás Galériában. A huszas évek második felében festményei rendszeresen megjelentek külföldi bemutatókon (Bordeaux, Brüsszel, Genf, Velence, Stockholm, Párizs, Osló, Barcelona, stb.). 1927-ben a szakma nagy elismeréssel adózott a párizsi Bernheim Jeune Galériában és a budapesti Ernst Múzeumban rendezett két önálló kiállításának. 1927-től a Munkácsy céh tagja volt. Ebben a korszakban az önállóságra törekvő művész egyénileg, vagy meghívott vendégként nagy sikerrel szerepelt az aktuális festészeti tárlatokon. A II. világháború után a fővárosi Csók Galériában, a Műcsarnokban, a debreceni Déri Múzeumban, stb. volt tárlata. Első kitüntetését 1913-ban kapta Münchenben, de életében sok sikert aratott. A Harkányi-díjjal és a Halmos-Izor-díjjal jutalmazták, 1965-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1969-ben érdemes művész, 1975-ben kiváló művész kitüntető elismerésben részesítették. Témái: arcképek, csendéletek, szobabelsők, házfalak mentén húzódó udvarok, tájképek s városrészek, fák, aktok, mindenkori életszemléletének hangulatrögzítései, életérzésének kiváltói, életútjának kísérő tanúi. Alkotásai között megkülönböztető helyet követel Mimi-sorozata. A feleség mint múzsa, ihlető eszménnyé magasztosul. Lírai alkat, aki önmagát faggatva méri le viszonyát a külvilággal. Frank helyét a magyar művészetben az École de Paris magyar képviselői között jelölhetjük ki, bár semmilyen egységes stílust követő festőkörhöz sem tartozott. Művei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, több magyarországi múzeumban és közgyűjteményben. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészet-1965/6 H. G.: Művészet-1968/1 Sz. K. K.: Művészet-1981/12 FJ Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Művészeti Kislexikon, 1998 Műterem Galéria Aukciós Katalógus, 1999/04