Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ báró

Katona portré
vegyes technika-papír, 30 x 25 cm, j.j.l.: Mednyánszky

ÉLETRAJZI ADATOK

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ báró

Beczkó, Trencsén vármegye, 1852. 04. 23 - Bécs, 1919. 04. 17.

Festő és grafikus. 1870-ben a zürichi Technische Hochschule-ban tanult. 1872-ben a müncheni Képzőművészeti Akadémián, 1873-ban a párizsi École des Beaux Artson I. Pilsnél képezte magát. 1877-ig tartózkodott Párizsban, néhány hónapot Barbizonban is töltött. Ebben az időben készült tájképein a barbizoniak, főleg Corot hatása érezhető. 1877-ben egy képét bemutatták a Párizsi Salon-ban, s még ez év őszén Szolnokra látogatott, ahol a már ott dolgozó Pettenkofen hatására festményeinek tónusa levegősebbé és világosabbá vált. 1878-ban nagyobb utat tett a festői Olaszországban. 1879-ben hazatért Beczkóra. 1880 telén Bécsbe költözött, s itt tartott fenn műtermet. Ettől fogva felváltva Bécsben és itthon működött. Téli és őszi tájakat ábrázoló festményeivel többször szerepelt Bécsben és Budapesten. Anyja halála után, 1883-ban Nagyőrre (Szepes vármegye) vonult vissza. 1884-től Budapesten dolgozott és ettől kezdve rendszeresen részt vett a Műcsarnok bemutatóin. 1888-ban "Mindszentek napján" című képével díjat nyert. 1889-92 között kisebb megszakításokkal Franciaországban, többnyire Párizsban dolgozott. 1892-ben hazatért és a Máramarosban készített tájvázlatokat Feszty Árpád körképéhez. 1896-97-ben ismét Párizsban tartózkodott. 1897-ben műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek a párizsi Georges Petit Galériában. 1900-ban Galiciában, az ezt követő évben az Adria vidékén, majd négy évig Bécsben dolgozott. Ez idő tájt készült alkotásait ismét sötét színárnyalatok, valamint sűrű fény-árnyék hangulatok jellemzik, amelyek csak 1909 körül oldódnak újra világosabb tónusúvá. 1905-11 között Budapesten működött, ezután visszatért Bécsbe. Az I. világháború alatt harctéri rajzolóként bejárta Galiciát, Szerbiát és Dél-Tirolt. Megrázó harctéri emlékeit számos kép és vázlat őrzi. Értékes tájképfestészete mellett műveinek másik nagy csoportját az úgynevezett csavargóképei alkotják, amelyek mintegy előkészítői későbbi katona-ábrázolásainak. Hagyatékában nagyszámú fejtanulmány és alakos kép maradt, amelyek jó részén monumentális erő nyilatkozik meg, míg tájfestményein finom líra adja meg az alaphangot. Szemlélete a természet meleg átérzésén épül. 1888-ban a Társulati-díjat, 1898-ban állami aranyérmet, 1914-ben pedig ismét Társulati-díjat kapott. Ezen kívül még számos díjban és kitüntetésben részesítették. Számos képe és közel 200 vázlatkönyve a Magyar Nemzeti Galériában, a pozsonyi múzeumban és magángyűjteményekben található. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997