Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


BARZÓ ENDRE

„Favágó felesége”, 1930
olaj-vászon, 100,5 x 50,5 cm. - j.b.l.: Barzó E 1930

ÉLETRAJZI ADATOK

BARZÓ ENDRE

Nyíregyháza, 1898. 05. 05. - Nagykálló, 1953. 08. 25.

Festő. Apja, Barzó Mihály neves építész hét gyermeke közül másodikként látta meg a napvilágot. Rajztehetségére Kozák István, tanára figyelt fel, aki magasabb szintű képzésre bíztatta. Zenészi ambíciói ellenére a 18 éves Barzó a képzőművészet mellett döntött. 1916-ban iratkozott be a Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakára, ahol a Munkácsy-hagyományokat továbbadó Révész Imre növendéke lett, akivel 1918-ban Nagybányán is megfordult, majd Benkhard Ágost mellé szegődött, s később is őt vallotta mesterének. 1921-ben szerzett oklevelet. A főiskolát követő években részt vett a hallgatók kiállításain. 1922-1926-ig tanársegédként működött a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost mellett. Gondos természettanulmányokat folytatott - áhitatos, elmélyült természetszeretetet árulnak el ebből az időszakból származó munkái. Szívósan és kitartóan dolgozott: Rudnay és a nagybányai festők tanulságait használta fel maga elé tűzött festészeti programjában, erről tanúskodnak "Ház patakparton", "Miskolc mellett", "Ablak előtt", "Nő fazékkal" című képei. 1923-ban elnyerte a KÉVE Művészegyesület 10 000 koronás díját, valamint ekkor vásárolta meg a Fővárosi Képtár "Diákotthon" című képét, mely jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. A Képzőművészeti Társulat 1924. évi tavaszi kiállításán tájképével elnyerte a KÉVE egymillió koronás díját, 1929-ig a KÉVE minden kiállításán szerepelt. 1927-ben megvált a Képzőművészeti Főiskolától, hogy a festészetnek szentelhesse minden idejét. A fény problémája foglalkoztatja: a napkelte, a napszállta, a kora őszi fényszitálás, az eső utáni pára. Figurális képei biztos rajztudásról, komoly felkészültségről tanúskodnak. Aktkompozíciói könnyedek, légiesek, szimbolikus mellékmotívumokkal hangszereltek (Akt fekete macskával, 1927). Még Benkhard melletti működése során részt vett a miskolci művésztelep megalakításában. Szívesen tartózkodott ott, rabul ejtette a hegyvidék varázsa. Misztikus ellenfényben született költői szépségű, de drámaiságot hordozó képek születtek ebből az időszakból. 1927-ben a magyar táj- és életképfestők kiállításán, 1928-ban a Műcsarnokban a Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállításán vett részt. Ugyanebben az évben a Miskolci Művészek Társasága által szervezett tárlaton elnyerte a Nemes Marcell-féle kéthónapos olaszországi tartózkodás ösztöndíját, kintléte alatt Aba Novák felajánlotta számára római műtermét. Az 1928-as barcelóniai világkiállításon "A falu vasárnapja" című képét aranyéremmel jutalmazták. A Miskolci Művészek Társaságának alapító és a KÉVE rendes tagja volt. 1930-ban a Szinyei Társaság kitüntető elismerésében részesült: egy alkotását megvásárolták. 1928 fordulópont művészetében, stíluskereső nyugtalanság jelentkezett nála. Egyes képein Van Gogh színeinek, sárgáinak izzását, ecsetjárását fedezhetjük fel (Tanya, Négy jegenye), másutt Cézanne szerkezetessége ihlette (Falusi utca). Itáliai tanulmányútja során rövid időre a római iskola hatása alá került. Ebből a novocento-s korszakából születtek a "Favágó felesége", "Holdvilágos éj", "Önarckép", "Múlt és jelen", "Tortás csendélet" című képei. Az ég, a víz, a föld álomszerű képekké alakulnak vásznain. A kompozíció hideg, fegyelmezett, ugyanakkor a színek is hideg kékbe váltanak. Alakjai színpadkápek, mozdulatlanok. Képzeletgazdag, bizarr kompozíciós ötletei: súlytalan lebegő színek, és dekadensen finom formák jellemzik. Ennek a korszaknak a termései felkeltették a szakma élénk érdeklődését (Ernst Múzeum CXXI. csoportkiállítása 26 képpel, ahol Barcsay, Bernáth, Derkovits, Kmetty és Márffy társaságában állított ki), valamint nemzetközi sikeret is tartogatott számára ez az időszak (Barcelona). Nem sokáig időzött a novocento-s stílusnál, nem elégítette ki. Távolságtartó, hideg előadásmódja messze volt a mélyebb művészi tartalmakat kifejezni akaró lelki alkatától. Eltávolodott a római iskolától. További kiállítások; 1929: Dunán inneni városok Kulturális Szövetségének kiállítása, Miskolc. 1931-ben gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. "Művészcsoportok" 1931. évi kiállítása (Műcsarnok), a Képzőművészek Új Társasága tagjaival állított ki. 1932: Nemzeti Szalon Modern Művészeti Egyesület Szindikátusa (KUT, UME) kiállítása-16 képpel, Ernst Múzeum CXXXI. kiállítása. Közben érlelődött saját kifejezési formája - jóllehet betegsége, tépelődő alkata évekig távol tartotta a nyílvános szereplésektől. Nem volt aktív, harcos egyéniség - a művészeti közélet vitáitól mindig távol maradt, bár jelleme sok művészbarátot vonzott maga köré. Ötévi hallgatás után, 1937-ben részt vett a Nemzeti Szalon KUT kiállításán, valamint a Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon (Műcsarnok). "Fehér házak" című képét megvásárolta a Szépművészeti Múzeum. 1940: Nemzeti Szalon, UME kiállítás (19 képpel szerepelt), Nyíregyházi Képzőművészeti Kiállítás. 1944: Almássy-Teleki Éva kiállítási intézmény (Ernst Múzeum), csoportkiállítás Petrovics Elek rendezésével (29 művével szerepelt). Benedek, Fónyi, Ilosvai-Varga társaságában állított ki. A kiállítás megnyitót a német megszállás miatt feloszlatták. Kiállításának bezárása lelkileg teljesen megtörte, s megkeseredetten tért haza Nyíregyházára. A háborús évek tovább őrölték idegrendszerét. Alig nyúlt ecsethez. 1948: "Miskolc 25 éve a magyar festőművészetben" kiállítás, Miskolc. Utolsó kiállítása. Ebben az időszakban főként pasztellel, krétával és akvarellel dolgozott. A Magyar Nemzeti Galéria 1969-ben 81 alkotásából álló emlékkiállítást rendezett, mely ezt követően Nyíregyházán a megyei művelődési központban volt látható. 1973-ban Nyíregyházán és Debrecenben, 1983-ban Nyíregyházán nyílt emlékkiállítása. Az alföldi festészetnek egy látomásosabb változatát képviseli, realitás és vízió különös keveréke elegyedik munkáiban. Színakkordjaiban, vonalritmusaiban muzikalitásának áttranszponálását véljük felfedezni. A 30-as évek közepétől visszatért a tájhoz, új motívumként jelentkezett a megnövekedett emberi figura. Parasztfigurái hatalmasak, erősek, mégis elgyötörtek, megnyomorítottak (Asszonyok tehenekkel, Emberpár). Falurészletei komorak, szinte vészjóslóak. A derű eltünt művészetéből. Magas horizontú dombos tájai, sejtelmes erdői, izgatott, nyugtalan vagy melankolikus átírásai a természeti élménynek. Egyéni sorsának tragikusra fordultával rátalál arra a lendületes, expresszív kifejezésmódra, amely csak az ő sajátja (Kálvin tér, Táj I., Táj II., Tihany). "Késő délután" és "Tájkép" című festményei Miskolc város tulajdonában vannak. Irodalom: Éber László: Művészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930 Muraközi Ágota: Emlékkiállítási katalógus, 1983 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997