Visuart

XX. századi archívum - válogatás korábbi anyagunkból


PÁL GYULA

őszben
olaj-farost, 67,5 x 60,5 cm. - j.h.: Pál Gyula

további tétel(ek)

ÉLETRAJZI ADATOK

PÁL GYULA

Kállósemjén, 1928. 07. 26 - Nyíregyháza, 1981. 04. 01.

Festő. 1947-49 között a nyíregyházi szabadiskolában Diószegi Balázs tanítványa volt. A Képzőművészeti Főiskolán Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Bencze László és Domanovszky Endre tanítványa volt. 1954-ben végzett. 1970 és 1980 között több díjat nyert az Alföldi Tárlatokon. Több kiállítási és pályázati díj nyertese, a Káplár Miklós emlékérem kétszeres kitüntetettje (1968, 1969). 1974-ben elnyerte a Nyíregyháza örökváltsága pályázat I. díját, 1976-ban a Debreceni Nyári Tárlat díját. 1969, 1981: Szabolcs-Szatmár megye művészeti díja. 1958 óta szerepelt tárlatokon. Munkái részt vettek külföldi bemutatókon is. Hazai és külföldi tárlatai, a róla írt cikkek, tanulmányok széles körben ismertté tették munkásságát. Egyéni kiállításai: 1966: Fényes Adolf Terem, Budapest; 1965, 1966, 1967: Képcsarnok, Miskolc; 1968: Medgyessy Terem, Debrecen; 1978: Művelődési Központ, Nyíregyháza; 1979: Kórház, Kisvárda; 1981: Műcsarnok (kat.); Jósa András Múzeum, Nyíregyháza; 1986: Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény (emlékkiállítás). Válogatott csoportos kiállítások: 1971: Új művek, Műcsarnok, Budapest; 1972: Kelet-Magyarországi Képzőművészek Kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria; 1977: Festészet '77, Műcsarnok; Szabolcs-szatmári művészek budapesti, nyíregyházi, ungvári (1966-74), csehszlovákiai (1965), lengyelországi (1973) kiállításai. 1954-től Kalocsán, majd Demecserben tanított. 1963-tól a nyíregyházi Tanárképző Főiskola tanára volt. 1968-73 között az MKISZ Kelet-Magyarországi Területi Szervezeti titkára volt. Alapító tagja volt a hajdúböszörményi és a nyíregyháza-sóstói művésztelepeknek, valamint tagja volt a Művészeti Alapnak, és a Képzőművészeti Szövetségnek. A lengyel Baltyek Plenernek is alapító tagja volt. Festményeinek fő témája a nyírségi táj és a parasztok élete. Művészetének törzsét, meghatározó lényegét parasztkompozíciói képezik. Témáit, formavilágát nem a pillanatnyi divatok irányították, hanem a belső tartalmi indulatok. Határozott kontúrokkal építette képeit. Alakjai kubizmusra emlékeztető mértaniasságukkal, erős szerkezetiségükkel rokongyökerűek a faszobrokkal - szinte faragványok. Modelljei többnyire nyírségi parasztasszonyok, akiknek szikár, sorsnak, időjárásnak kitett alakját, testét mély barnákkal, szürkékkel festette meg. Kollektív igazságokra hívja fel a figyelmet expresszív, konstruktív jellegű, fegyelmezett festői magatartást és együttérzést kifejező képeivel. Két nagyméretű pannója (Földosztás, Gyümölcsfametszés) a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács üléstermében nyert elhelyezést. Művei közgyűjteményekben: Báthory István Múzeum, Nyírbátor; Déri Múzeum, Debrecen; Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény; Jósa András Múzeum, Nyíregyháza; Magyar Nemzeti Galéria; Ungvári Múzeum; Vay Ádám Múzeum, Vaja. 1983-ban kiállítótermet neveztek el róla Nyíregyházán. Irodalom: Művészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Művészet-1966/7 Mai Magyar Képzőművészet - Vay Ádám Múzeum, Vaja, 1971 T. E.:Művészet-1972/8 Sz. Sz. K.: Művészet-1977/9 Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon – Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2001